Van lehetőség? I.-II.Fejezet

Sziasztok!

Tudom, tudom. Nagyon régen jelentkeztem de most, hogy ennyire előre haladtam a történettel hoznám is az első 2 fejezettet.

Remélem tetszeni fog nektek.

Puszi Black Cherry

I.Fejezet:

(A Malfoy Kúria)

 Egy karcsú női alak haladt gyorsan az impozáns kúria fele. A nő nem figyelt, hogy merre megy csak a múlt járt a gondolataiban. Arra az estére gondolt amikor apja megparancsolta neki, hogy be kell állni Haláfalónak és férjhez kell mennie. Ön szántjából sose lett volna Halálfaló de apja parancsának nem mert ellen szegülni nem úgy mint ki tagadót unoka öccse és nővére.

A férjhez adástól pedig a hányinger kerülgette de csak míg meg nem tudta kihez adják hozzá. A lány apja nem is tudta, hogy lánya szerelmes volt kiválasztottjába. Végül megadta magát apja akaratának így történt az, hogy miután végzet a Roxfortban 2 hét múlva már feleség és Halálfaló volt. Aztán bekerült a Nagyúr Belső körébe is férjével miután apja elhunyt egy akcióban.

Rodulphussal a házasságuk nem indult valami fényesen de egyikük se mondta el a másiknak, hogy mit éreznek.

Igen!

Ezekből már rá jöhettél, hogy a nő aki Narcissa Malfoyhoz tart az nem más mint Bellatrix Lestrange.

• Bella, gyere be!-nyitott ajtót Narcissa Malfoy.
• Szia Cissy!-üdvözölte húgát Bella.

Be mentek a nappaliba és beszélgetni kezdtek. Lucius épp nem volt otthon és még az országban se. A Nagyúr küldetésre küldte Francia országba és maximum 2 hétig ott is lesz.

• Na?! Mi a helyzet veled és Roddal? Elmondtad neki?-kérdezte kíváncsian húga.
• Mi?! Dehogy mondtam el neki. Ő nem érez így!- rázta fejét tagadólag Bella.
•  Bella! El kell mondanod neki. Joga van tudni és van egy olyan érzésem, hogy utána minden jobb lesz. De nem az érzéseidre értettem először is.-csipkelődőt Cissy.
• Ja, oké: Te és a megérzéseid.-nevetett Bella.

Továbbra a hangulat már ilyen maradt és Bella igazat adott húgának. El kell mondania mert ezek Rodra is tartoznak.
Miután Bella hazament férjét nem találta otthon így nehéz szívvel feküdt le aludni.

• Majd holnap.-motyogta álmosan Bella és egyből el is aludt.

Nem vette észre, hogy egy férfi alak bámulja az ajtó félfának dőlve és feleségében gyönyörködött.

• Mivel érdemeltem ki ezt?-tette fel magának a kérdést Rod de persze választ nem kapott.

Befeküdt Bella mellé, átölelte és pillanatok alatt el is aludt.

II.Fejezet:

A történet innentől már a szereplők szemszögéből lesz.

(Bella és Roduplhus)

Bella:
 Reggel mennyei illatokra keltem. Amikor megpróbáltam fel kelni egy kezet éreztem magam körül. Megfordultam és szembe találtam magam azokkal a hihetetlen mogyoró barna szemekkel.

• Jó reggelt.-suttogtam, féltem, hogy megtör a varázs.
• Neked is. Gyere reggelizzünk.-ült fel és én is követtem példáját.
• Rendben de utána beszélni szeretnék veled.-szedtem össze minden bátorságom míg el indultunk az étkezőbe.

A reggeli csendesen telt. Mindketten a saját gondolatainkba mélyedtünk. Én pedig egyre idegesebb lettem.
Vajon Ő is szeret engem vagy a mi házasságunk is csak kényszerből létezik.
Örülni fog, hogy apa lesz? TE JÓ ÉG! Elég, hogy még én is alig hiszel el, hogy anya leszek. Jó anyja leszek a gyerekünknek?
Mire ezeket végig gondoltam már azt veszem észre, hogy a nappaliban vagyunk és Rod aggódva néz rám. Aggódva? Ez furcsa!

• 2 dolgot szeretnék elmondani.-sóhajtottam mélyet.
• Hallgatlak.
• Had kérdezzek valamit. Csak kényszerből vagy velem vagy szeretsz is?-hadartam.

Rod mélyet sóhajtót  és megszólalt.

• A mi házasságunk kényszer....-mintha egy tört szúrtak volna a szívembe de a folytatástól megkönnyebbültem.-...de én szeretlek Bellatrix.-térdelt le elém.
• Én is  szeretlek Rod!-mosolyogtam.

Ezek szavak hallatán Rod egyből lecsapott az ajkamra. Szerelmes, gyengéd de még is szenvedélyes csók volt. Még soha nem volt ilyen csókunk. Egész testem bele remegett, azt hittem lábam már feladja a szolgálatot.
De aztán Rod elvált és kérdőn nézet rám.

• Mi a másik?-kérdezte, mire elmosolyodtam.
• Apa leszel!-mondtam.

Éreztem ahogy tüdejében reked a levegő és láttam, hogy kerekednek csésze nagyságúra szemei.
Elég vicces látvány volt és nem bírtam ki, hogy ne kuncogjak fel.
Végül magához tért és egy boldog vigyorral az arcán megpörgetett a levegőben.

• Apa leszek!-kiáltotta mire ki robbant belőlem a nevetés maradéka.

Aztán le tett és boldogan ölelt magához de aztán megszólalt.

• Sose gondoltál arra, hogy át állj a másik oldalra?-kérdezte halkan.

Tudom! Ez egy picit rövid lett de a többi fejezetek már valamivel hosszabbak lesznek és kérlek szánjatok arra pár percet, hogy írtok pár sorocskát.

Köszönöm és a mihamarabbi viszont látásra! :)