Van lehetőség? IV.Fejezet

Sziasztok!
Tudom. Nyár óta semmit nem tettem fel. Ezer bocsánat!
Sokk minden közbe jött.
Tanulás, suli váltás, korrepetálások és stb.
De! Most itt vagyok a következő fejezettel. Jó szórakozást!
Black Cherry

IV.Fejezet:
Bella szemszöge:

3 nap. 3 napja bujkálunk a főhadiszálláson. Kezdetben azt hittem, hogy ez így rendben lesz és majd többen leszünk minden nap de tévedtem. A többiek a gyűlések után mind haza mentek és csak hárman maradtunk Rodal és Siriusal. Az első két napban ez jó volt de most már unalmas lett. Beszéltünk Rodal, hogy most már el kellene kezdeni a kutatásokat így a mai gyűlés után beszélek Albusal, hogy hol tudnánk elkezdeni és mikor.
A mai gyűlésen is minden a szokásosan kezdődőt. Megnéztük vannak- e nagyobb veszteségeink amiket minél hamarabb ki kellene pótolni de nem nagyon találtunk ilyeneket. Megbeszéltük a hibákat és próbáltunk ki találni valami megoldást a helyzetünkre.
Végül én és Rod is szóba kerültünk de nem azért amiért akartam.

• Van egy kis gondunk is. A Minisztériumot valaki értesítette az iskolából, hogy ott látták Bellatrixet és Rodulphust így ma az irodámban személyesen fel keresett a Miniszter úr.-mondta Albus.
• Mégis mit akarnak tőlük Albus?-kérdezte Meda aggódva.
• Ki akarják hallgatni őket.-válaszolt mire Meda elég dühös képet vágott.
• De te ezt nem fogod hagyni űgye?-kérdezet vissza még mindig dühösen Meda.

Én pedig gondolkodtam, hisz tudtam, hogy nem csukhatnak le minket mert senkit sem öltünk meg de ez még engem is megrémített egy picit. De ez a vita kezdett már így az elején is nagyon rossz irányba fordulni. Tudtam, hogy nem lehettünk addig teljesen szabadok amíg ezen a kihallgatáson túl nem essünk. Csak hát féltem a kisbabámat, hisz ha veritasiummal hallgattatnak ki minket az árthat a magzat fejlődésének és ezt nem akarom.

• Elég!-mondtam nyugodtan mire nővérem abba hagyta az egy oldalú vitát, így Albushoz fordultam.-Mikor?-kérdeztem érzelem nélkül.

A kérdésem mindenkit meglepett, kivéve férjemet aki csak megszorította a kezemet így biztatva engem. Nővéremből, Mollyból, Aliceból és Lilyből pedig egy értelmű ellenszenvet váltott ki, hisz ők is csak miattam és a baba miatt aggódnak. Ahogy körbe néztem láttam, hogy a többiek se értik miért teszem ezt, talán egyedül csak Albus sejti valamennyire.

• Silencto!-intettem a négy lány felé a pálcámmal mire dühösen néztek rám de aztán inkább megrémültek az érzelem mentes és közönyös álarcomtól.
• Ez mire volt jó?-tátogta Meda hang nélkül.
• Hogy meghallgassatok végre és ne szakítsatok félbe.-válaszoltam neki mire bólintott és leült a többi lánnyal.-Nem azért szöktünk el, hogy továbbra is bujdosnunk keljen. Szabadok akarunk lenni, munkát találni és felnevelni a születendő gyermekünket. Nem akarom, hogy a kicsinek velünk együtt bujkálnia keljen a nyilvánosság elől. Ki akarom majd vinni a Roxfort Expreshez a nélkül, hogy félnie kelljen. Amúgy meg, te is tudod Meda, hogy nem tudok hosszabb ideig megülni a fenekemen.-néztem rá mire ő elmosolyodott és bólintott.-De ezeket nem tehetjük meg Roddal körözött bűnözőként. Hülye lennék ha nem félnék a kihallgatás miatt mert de, nagyon is félek de nem magam miatt hanem a bennem növekvő élet miatt. Tudom, hogy ti csak aggódtok és jót akartok nekünk és ezt köszönöm de ez a mi életünk. Nagyon sokat számít nekünk.-mondtam végig.

A beszédem után nyugodt csönd állt be. Mindenki a mondandómon gondolkodót aztán elszántan néztek maguk elé, voltak akik a párjuk kezét is megszorították és voltak akik bátorító mosolyokat küldött azok felé akik nem voltak ennyire határozottak.

• Ne csak másokért, a jövőnkért harcoljunk hanem magunkért is. Hogy valóra válthassuk az álmainkat.-magyarázta Rod.

A válaszára mindenfelől egyet értő mosolyokat vagy bólintásokat láttam. Tudtam, hogy most már mindent komolyan fognak venni, hisz egyre közelebb van az első nagy varázsló háború. Erről jut eszembe.

• Albus! A kihallgatás mikor lesz?-kérdeztem miután levettem a lányokról a némítást.
• Amikor akarjátok.-mondta mosolyogva.
• Minél előbb!-vágtuk rá férjemmel egyszerre.
• Küldök egy patronús üzenetet Caramelnek, mi pedig menjünk addig az irodámba.-mondta miközben tényleg elküldte a patronúsát.

Albus feloszlatta a gyűlést így el indultunk az irodájába. Mivel ő tud az iskolán belülre is hopponàlni, társas hopponálást hajtottunk végre. Induláskor éreztem azt a kellemetlen zsugorodást. Amikor megint talaj volt a talpam alatt megszédültem és Rodnak kellet utánam kapnia ha nem akartam el esni. Körbe nézve láttam, hogy egyből az Igazgatói Irodába jöttünk.

• Jól vagy?-kérdezte aggódva míg magához ölelt.
• Igen csak megszédültem.-motyogtam a talárjába.

Még így álltuk pár pillanatig aztán amikor már éreztem, hogy nem fogok el esni a saját lábamban, leültünk két székre az igazgatói asztal előtt. Körbe néztem az irodában és észre vettem, hogy az évek alatt szinte semmit sem változott. Végül végig néztem az összes igazgató képén és az egyiken meg akadt a szemem, még hozzá ősömön aki minket vizslatót. Ez nem más mint Phinenius Black volt. Aki az ük-nagyapám.

• Hello Phinenius!.-mondtam nyugodtan.
• Bellatrix.-bólintot.-Mit csináltok itt a Roxfortban?-kérdezte kiváncsian.
• A Miniszter Úrat várjuk.-válaszolt helyettem Rod.

Phinenius csak bólintot, hogy megértette és már meg se szólalt többet. Így egy feszült csönd állt be közénk. Már eltelhetett 10 perc amikor is Albus kiszakitott minket a gondolataink közül.

• Citrom port?-kérdezte mosolyogva.

Mi csak furán néztünk rá Rodal de végül megráztuk a fejünket. Ekkor pedig felvillant a kandaló zölde és Caramel Miniszter úr lépet ki 2 Aurorral az oldalán.

• Üdvözlőm a Roxfortban Miniszter úr!-mosolygot vidáman Albus, Caramelre.

Ui.: Kérlek akinek van elég ideje el olvasni az írjon legalább egy rövidke megjegyzést, hogy milyen lett. Köszönöm! :D