Van lehetőség? III. Fejezet
Sziasztok!
Sajnálom,hogy eddig nem voltam de most már végre meg hoztam a várva várt folytatást. Remélem már vártátok és tetszeni fog.
Sajnálom,hogy eddig nem voltam de most már végre meg hoztam a várva várt folytatást. Remélem már vártátok és tetszeni fog.
Jó olvasást!
Black Cherry
Black Cherry
III.Fejezet:
(A Roxfort.)
(A Roxfort Nagyterme.)
Bella szemszöge:
Nos Rod kérdésére, hogy gondoltam-e az át állásra "igen"-t mondtam. Így miután rendeztük a dolgainkat és levédtük a kúriát mások elől, elindultunk. Hogy hova? Hát a Roxfortba!
Hopponáltunk a Roxfort kapujához de innen még fél óra sétára volt a kastély.
Amint beléptem a kapun, megkönnyebbültem és nem csak én de Rod is.
-Már ebéd idő van.-mondja szerelmem.
-Akkor csak úgy állítsunk be a Nagyterembe?-kérdeztem tőle.
-Miért ne?-mondja és el indult.
Mi mást tehetnék? Követtem! A folyosók teljesen kihalt volt, viszont minél közelebb értünk a Nagyteremhez, a zajok is annál hangosabbak lettek. Amikor be léptünk, néma csend fogadott minket.
De ekkor fájdalom hasított a bal kezembe és kiszakadt egy fájdalmas nyögés. Még láttam a gyerekek félénk tekintetét, a tanárok kivont pálcáit, aztán a hirtelen fájdalomtól el ájultam.
Rod szemszöge:
Fájdalom hasított a bal karomba így össze szorított szájjal tűrtem annak a szemétnek a kínzásait.
-Rod.-suttogta Bella
Rá néztem és ekkor esett össze, elkaptam és utána a földre fektettem közben láttam, hogy Dumbledore és Madame Pomfrey hozzánk sietnek. Bár már alig voltam magamnál mivel a fájdalom is egyre nagyobb lett.
-Mi történt? -kérdezte Poppy míg leguggolt hozzánk.
-Terhes plusz a jegyen keresztül kínoz minket a Nagyúr. Rá jött, hogy el árultuk.-válaszoltam de még el kellett mondanom pár dolgot.-Bella zsebében van fájdalom csillapító és nyugtató fõzett.A fájdalom csillapítót a jegyre kell.-nyögdécseltem aztán el ájultam.
Halk beszélgetésre keltem, aztán egy ajtó csukódást hallottam. Nehezemre esett a szemeimet kinyitni de látni akartam hol vagyok.Így lassan kinyitottam a szemem de eléggé homályosan láttam kezdetben és a hangomban se biztam nagyon.
-H...Hol...va....vagyok?-kérdeztem magamtól rekedt, halk hangon.
Nem tudtam, hogy van itt valaki rajtam kívül így a hirtelen hangtól megijedtem.
-A Főnix Rendjének főhadiszállásán húgom.-hallottam meg egy rég elvesztett ember hangját.
Nem akartam el hinni. Kinyitottam a szemem és megláttam azt a személyt akire mindig is fel néztem a családból, akit a legjobban szerettem és képes megtagadni a szüleink eszméjét. Nem hiába került a Griffendélbe.
A sírás kerülgetett és végül nem bírtam gátat szabni neki de ezek most öröm könnyek voltak.
-Meda?-nyújtottam felé kezem ő pedig egyből megölelt.
Újra azt éreztem mint mindig amikor megölelt. Feltétlen szeretett, féltés és öröm de most azt is éreztem, hogy végre haza értem.
-Itt vagyok Bells. Mindig!
Még jó ideig maradtunk így hisz már ezer éve nem láttuk egymást. De aztán még is kibontakoztam amikor eszembe jutott valami vagyis inkább valaki.
-Rod?-ültem fel gyors de megszédültem, Medának kellet elkapnia.
-Jól van de te inkább magadra vigyázz. Hiszen 3és fél napig magadnál sem voltál.-mondta de én az utolsó résznél meg akadtam.
Három és fél napig nem voltam magamnál? Te szentséges Merlin! Éreztem, hogy egy hangyányival sápadtabb lettem a gondolatra.
-Hogy meddig?-néztem rá megrökönyödve.
-Jól hallottad.
-Rod is?-kérdeztem.
-Nem.-rázta meg a fejét.-Ő a második nap fel ébredt. Lemenjünk?-kérdezte mosolyogva.
Én csak bólintottam és mivel nem voltam biztos, hogy a lábaim megtartanának ezért megkértem nővéremet, hogy segítsen lemenni amit hősiesen magára is vállalt. Útközben ahogy nézelődtem beugrott, hogy miért ilyen ismerős ez a ház.
-A régi Black kúria?-kérdeztem mosolyogva hisz volt jó pár emlék ami ide kötött.
-Igen, mivel Reg meghalt az örökség Siriusra szállt, aki pedig fel ajánlotta a Rendnek.-magyarázta miközben egyre közelebb értűnk az ebédlőhöz.
Oda bent beszélgetést és edény csörömpölést lehetett hallani. Viszont amikor beléptünk ez a hang zavar elhalkult és feszült csönd állt be. Férjem egyből fel állt és hozzám sietve szoros ölelésbe zárt. A közelségekor jöttem rá, hogy én magam is mennyire feszült voltam így próbáltam el lazulni. De nem nagyon ment volna amíg az engem foglalkoztató kérdésre meg nem kapom a választ.
-A kicsi?-kérdeztem olyan halkan, hogy csak ő hallhassa.
-Ő is jól van.-suttogta vissza mire megkönnyebbült sóhaj tört fel belőlem.
Meg annyi szikla esett le a szívemről. A kicsinek hála isten semmi baja nem lett. Rod az asztalhoz vezetett és mindenki csöndben újra enni kezdett. Végül miután végeztünk már mentünk volna vissza a szobánkba amikor Dumbledore utánunk szólt.
-Mr. és Mrs. Lestrange kérem maradjanak.-kért minket udvariasan így újra helyett foglaltunk.-A férje az utóbbi másfél napban elmondta, hogy miért jöttek az iskolába.-kulcsolta össze a kezeit az asztalon.-Nos úgy gondoltam, segítek maguknak cserébe az eddigi információkat szeretnénk megtudni az elmúlt időszakról.-mondta.
-Én az utóbbi másfél hónapban nem voltam az országban. Olaszországban toboroztunk Dolohovval. 20 új embert sikerült beszervezni persze zsarolással és fenyegetéssel csak kevesen voltak akik önszántukból csatlakoztak.-vakarta meg zavartan Rod a tarkóját.
Ez után mindenki rám nézet. Én voltam nekik a biztos pont, hogy valamivel többet tudjanak a Nagyúr terveiről. Sóhajtottam egy nagyot és bele vágtam.
-Nehéz volt az utóbbi másfél hónap. A Nagyúr mostanában a dementorokat akarja át csábítani magához. Meg a Minisztériummal tervez egy össze csapást de fogalmam sincs mikorra. De van egy ennél sokkal nagyobb baja ami teljesen feldühítette.-mondtam és a hajamba túrtam idegesen.
-Akkor mi?-kérdezte elborzadva Evans.
-Van egy jóslat.-mondtam komoran.
Erre mindenki lázba jött pedig még nem is hallották a tartalmát. Rod döbbenten nézet rám. Tudtam miért, hisz a jóslat tökéletese megmondta,hogy csak az a bizonyos öt leszármazott lesz képes őt legyőzni.
-Sikerült megfejteni?-suttogta Rod.
-Nem teljesen. Annyit tudtam meg, hogy Hollóháti, Hugraburg és Grifflendéltől lesz az öt leszármazott. Ő nekik kell legyőzni a Nagyúrat, ügye aki Mardekár leszármazottja.-válaszoltam.
-Mi a teljes jóslat Bellatrix?-kérdezte McGalagony professzor.
-"Eljönnek a négy nagy leszármazottai. A Sötét Nagyúr a kígyó képében, aki sokat szenvedett de ugyan ennyit vissza is ad. Az oroszlán képében 2 fiú akiket a hetedik hónap halála szül. A Nagyúr közülük egyet meg is jelöl. Ő lesz a kiválasztott. Borz örököse a fiú aki a 8 hónap hajnalán születik, hűséges családjához és barátaihoz. A holló 2 örököse, az iker pár akik legelőszőr születnek. Ha ők öten össze fognak van esélyük a sötétség ellen. Mert egyikük se élhet amíg él a másik"-mondtam végig.
x-x-Pár nappal később-x-x
(Andromeda Black Tonks)
Bella szemszöge:Halk beszélgetésre keltem, aztán egy ajtó csukódást hallottam. Nehezemre esett a szemeimet kinyitni de látni akartam hol vagyok.Így lassan kinyitottam a szemem de eléggé homályosan láttam kezdetben és a hangomban se biztam nagyon.
-H...Hol...va....vagyok?-kérdeztem magamtól rekedt, halk hangon.
Nem tudtam, hogy van itt valaki rajtam kívül így a hirtelen hangtól megijedtem.
-A Főnix Rendjének főhadiszállásán húgom.-hallottam meg egy rég elvesztett ember hangját.
Nem akartam el hinni. Kinyitottam a szemem és megláttam azt a személyt akire mindig is fel néztem a családból, akit a legjobban szerettem és képes megtagadni a szüleink eszméjét. Nem hiába került a Griffendélbe.
A sírás kerülgetett és végül nem bírtam gátat szabni neki de ezek most öröm könnyek voltak.
-Meda?-nyújtottam felé kezem ő pedig egyből megölelt.
Újra azt éreztem mint mindig amikor megölelt. Feltétlen szeretett, féltés és öröm de most azt is éreztem, hogy végre haza értem.
-Itt vagyok Bells. Mindig!
Még jó ideig maradtunk így hisz már ezer éve nem láttuk egymást. De aztán még is kibontakoztam amikor eszembe jutott valami vagyis inkább valaki.
-Rod?-ültem fel gyors de megszédültem, Medának kellet elkapnia.
-Jól van de te inkább magadra vigyázz. Hiszen 3és fél napig magadnál sem voltál.-mondta de én az utolsó résznél meg akadtam.
Három és fél napig nem voltam magamnál? Te szentséges Merlin! Éreztem, hogy egy hangyányival sápadtabb lettem a gondolatra.
-Hogy meddig?-néztem rá megrökönyödve.
-Jól hallottad.
-Rod is?-kérdeztem.
-Nem.-rázta meg a fejét.-Ő a második nap fel ébredt. Lemenjünk?-kérdezte mosolyogva.
Én csak bólintottam és mivel nem voltam biztos, hogy a lábaim megtartanának ezért megkértem nővéremet, hogy segítsen lemenni amit hősiesen magára is vállalt. Útközben ahogy nézelődtem beugrott, hogy miért ilyen ismerős ez a ház.
-A régi Black kúria?-kérdeztem mosolyogva hisz volt jó pár emlék ami ide kötött.
-Igen, mivel Reg meghalt az örökség Siriusra szállt, aki pedig fel ajánlotta a Rendnek.-magyarázta miközben egyre közelebb értűnk az ebédlőhöz.
Oda bent beszélgetést és edény csörömpölést lehetett hallani. Viszont amikor beléptünk ez a hang zavar elhalkult és feszült csönd állt be. Férjem egyből fel állt és hozzám sietve szoros ölelésbe zárt. A közelségekor jöttem rá, hogy én magam is mennyire feszült voltam így próbáltam el lazulni. De nem nagyon ment volna amíg az engem foglalkoztató kérdésre meg nem kapom a választ.
-A kicsi?-kérdeztem olyan halkan, hogy csak ő hallhassa.
-Ő is jól van.-suttogta vissza mire megkönnyebbült sóhaj tört fel belőlem.
Meg annyi szikla esett le a szívemről. A kicsinek hála isten semmi baja nem lett. Rod az asztalhoz vezetett és mindenki csöndben újra enni kezdett. Végül miután végeztünk már mentünk volna vissza a szobánkba amikor Dumbledore utánunk szólt.
-Mr. és Mrs. Lestrange kérem maradjanak.-kért minket udvariasan így újra helyett foglaltunk.-A férje az utóbbi másfél napban elmondta, hogy miért jöttek az iskolába.-kulcsolta össze a kezeit az asztalon.-Nos úgy gondoltam, segítek maguknak cserébe az eddigi információkat szeretnénk megtudni az elmúlt időszakról.-mondta.
-Én az utóbbi másfél hónapban nem voltam az országban. Olaszországban toboroztunk Dolohovval. 20 új embert sikerült beszervezni persze zsarolással és fenyegetéssel csak kevesen voltak akik önszántukból csatlakoztak.-vakarta meg zavartan Rod a tarkóját.
Ez után mindenki rám nézet. Én voltam nekik a biztos pont, hogy valamivel többet tudjanak a Nagyúr terveiről. Sóhajtottam egy nagyot és bele vágtam.
-Nehéz volt az utóbbi másfél hónap. A Nagyúr mostanában a dementorokat akarja át csábítani magához. Meg a Minisztériummal tervez egy össze csapást de fogalmam sincs mikorra. De van egy ennél sokkal nagyobb baja ami teljesen feldühítette.-mondtam és a hajamba túrtam idegesen.
-Akkor mi?-kérdezte elborzadva Evans.
-Van egy jóslat.-mondtam komoran.
Erre mindenki lázba jött pedig még nem is hallották a tartalmát. Rod döbbenten nézet rám. Tudtam miért, hisz a jóslat tökéletese megmondta,hogy csak az a bizonyos öt leszármazott lesz képes őt legyőzni.
-Sikerült megfejteni?-suttogta Rod.
-Nem teljesen. Annyit tudtam meg, hogy Hollóháti, Hugraburg és Grifflendéltől lesz az öt leszármazott. Ő nekik kell legyőzni a Nagyúrat, ügye aki Mardekár leszármazottja.-válaszoltam.
-Mi a teljes jóslat Bellatrix?-kérdezte McGalagony professzor.
-"Eljönnek a négy nagy leszármazottai. A Sötét Nagyúr a kígyó képében, aki sokat szenvedett de ugyan ennyit vissza is ad. Az oroszlán képében 2 fiú akiket a hetedik hónap halála szül. A Nagyúr közülük egyet meg is jelöl. Ő lesz a kiválasztott. Borz örököse a fiú aki a 8 hónap hajnalán születik, hűséges családjához és barátaihoz. A holló 2 örököse, az iker pár akik legelőszőr születnek. Ha ők öten össze fognak van esélyük a sötétség ellen. Mert egyikük se élhet amíg él a másik"-mondtam végig.
-Szóval 5 gyermek fog születni Július végén de azt nem èrtem hogy a "jelölés" az mi?-néz rám Evans elgondolkodva.
-Melyik családokra érvényes? -kérdezi Mcgalagony professzor.
-Nem tudjuk.-rázóm meg a fejem.
-Vagyis akkor kutatnunk kell.-szólal meghirtelen Sirius.
-Mindig is tudtam hogy van eszed csak sose használod.-tapsoltam ál döbbenten amire elvigyorodot és mindenki fel nevetett.
-Tudjuki mennyit tud erről?-kérdezte egy auror mint később megtudtam Kingsley Shelbock.
-Ennél a Nagyúr sem tud többet.-sóhajtottam, ekkor pedig hirtelen rosszul lettem.-Bocsánat.-mondtam és ki siettem a fürdőbe.
Amikor be értem egyből a WC-re roskadtam és ki adtam a gyomrom tartalmát, közben pedig valaki bejött és felfogta a hajam, hogy ne zavarjon. Amikor megszólalt már tudtam is ki az.
-Nincs semmi baj kicsim.-mondta Rod míg hátamat simogatta és mélyeket lélegeztem.
-Uh, ezt nehéz megszokni.-motyogtam míg ki öblítettem a számat.
-Gyere menjünk vissza.-vezetett ki Rod és vissza mentünk az étkezőbe.
Bent a többiek beszélgettek de amint beléptem egyből kérdésekkel bombáztak meg, főleg Meda és Sirius.
-Elég!-mondtam mire csönd lett és mindenki megszeppenve nézet rám.-Semmi bajom nincs azon kivűl, hogy terhes vagyok. Oké? Csak terhes vagyok.-fújtam ki a levegőt és hátra dőltem a székben.
Mindenki lefagyva nézet rám. Istenem ezek az arcok, meg kellet volna örökíteni. Sirius volt az első aki kb kezdet észhez térni végűl meg is szólalt.
-He?-kérdezte nagyon értelmesen mire a mellette ülő növérem fejbe vágta, mire hálásan néztem rá.
Nem nagyon volt most kedvem Sirius hülyeségeire. Miután a többiek is magukhoz tértek, gratuláltak és meg is ünnepeltük egy kissebb össze ülésben a lányokkal. Meda tanácsokkal látott el engem, Lilyt és Alice Longbottomot mert mint ahogy később kiderült ők is terhesek. Csak a mai nap végén fogtam fel igazán, hogy a rémes napjainknak vége és végre valahára valamennyire békében élhetűnk.
-Tudjuki mennyit tud erről?-kérdezte egy auror mint később megtudtam Kingsley Shelbock.
-Ennél a Nagyúr sem tud többet.-sóhajtottam, ekkor pedig hirtelen rosszul lettem.-Bocsánat.-mondtam és ki siettem a fürdőbe.
Amikor be értem egyből a WC-re roskadtam és ki adtam a gyomrom tartalmát, közben pedig valaki bejött és felfogta a hajam, hogy ne zavarjon. Amikor megszólalt már tudtam is ki az.
-Nincs semmi baj kicsim.-mondta Rod míg hátamat simogatta és mélyeket lélegeztem.
-Uh, ezt nehéz megszokni.-motyogtam míg ki öblítettem a számat.
-Gyere menjünk vissza.-vezetett ki Rod és vissza mentünk az étkezőbe.
Bent a többiek beszélgettek de amint beléptem egyből kérdésekkel bombáztak meg, főleg Meda és Sirius.
-Elég!-mondtam mire csönd lett és mindenki megszeppenve nézet rám.-Semmi bajom nincs azon kivűl, hogy terhes vagyok. Oké? Csak terhes vagyok.-fújtam ki a levegőt és hátra dőltem a székben.
Mindenki lefagyva nézet rám. Istenem ezek az arcok, meg kellet volna örökíteni. Sirius volt az első aki kb kezdet észhez térni végűl meg is szólalt.
-He?-kérdezte nagyon értelmesen mire a mellette ülő növérem fejbe vágta, mire hálásan néztem rá.
Nem nagyon volt most kedvem Sirius hülyeségeire. Miután a többiek is magukhoz tértek, gratuláltak és meg is ünnepeltük egy kissebb össze ülésben a lányokkal. Meda tanácsokkal látott el engem, Lilyt és Alice Longbottomot mert mint ahogy később kiderült ők is terhesek. Csak a mai nap végén fogtam fel igazán, hogy a rémes napjainknak vége és végre valahára valamennyire békében élhetűnk.
De meddig?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése